Megyaszó a Harangod-vidék központja. A mezőgazdasági jellegű település már az emberiség őskorában is lakott volt. Az ásatások során felszínre került bronzkori leletek a budapesti Nemzeti Múzeumban és a londoni British Múzeumban is megtalálhatóak.
A honfoglalás idején hunok, avarok és szláv népek keveredve éltek itt. Erről tanúskodnak a honfoglalás kori sírok. Egykoron a község határában hatalmas és háborítatlan ősi erdőségek voltak, melyben a legenda szerint Szent István király is örömmel vadászgatott. A szájhagyomány szerint később Kun László király töltötte itt szívesen idejét vitézeivel. Az erdőben sok medve tanyázott. Ordításuktól hangos volt a vadon. Bömbölésük lehallatszott a faluba, amely akkor még csak néhány házból állott. Innen eredeztetik a község nevét is, ami előbb Medveszó, majd Mediaszó, végül Megyaszó lett. A település címerében is egy két lábon álló, szájában dudát tartó medve látható. Egy másik feltételezés szerint a település nevét a mély és a völgy (aszó) szavak összetételéből származtatják. 1219-ben a váradi regestrumban említik először Medueszu néven.
A falu egyik műemléke a 13-14. században épült gótikus stílusú, bástyás erődfallal körülvett református templom.
A tatárjárás során elpusztult korábbi templom helyébe a 13. században, a tatárjárást követő években rakták le a ma is meglévő templom alapjait.
Birtokos családok:
Bogát – Radvány nemzetség
Czudar család
Rozgonyi család
Monaky család
Rákóczi család
A Rozgonyi család sarja, Simon egri püspök 1444-ben részt vett a várnai csatában, ahol nyomtalanul eltűnt. A várnai ütközet kimenetele a csata elején nem volt egyértelmű, hiszen Hunyadi sikeres taktikája bevált. A meggondolatlan király I. Ulászló, hogy lovagi erényeit fitogtassa, rárontott az állig felfegyverzett török elitkatonaságra, a janicsárokra. A király halála után a magyar sereg fejvesztett menekülésbe kezdett, maga Hunyadi is csak egy önfeláldozó vitézének köszönhette életét.
Megyaszó történetéhez szervesen kapcsolódik az 1514-es Dózsa György-féle parasztháború. A parasztsereg egyik alvezéréről Mészáros Lőrincről kapta a nevét a megyaszói általános iskola. Mészáros Lőrinc 1466-ban Megyaszón született, szeptember 5-én, Lőrinc napján.
A parasztháború kitörésekor 48 éves volt. Apja Mészáros Gergely foglalkozása hentes volt, mely foglalkozását kisebbik fia Miklós és ennek fia Miklós vitték tovább. Mészáros Lőrinc iskolázott, korához viszonyítva művelt ember lehetett, aki papi hivatása mellett a végvárakban is vitézkedett.
A hagyomány szerint együtt tanult rokonával az aszalói Kecskés Tamással, s itt szövődött rokoni kapcsolatukon túl, őszinte, mély barátságuk. Feltehetően budai papoknál tanultak. Tanulmányai végeztével Ceglédre került és itt is állt szolgálatba. Az 1514-es parasztháborúval kapcsolatos források gyakran megemlítenek egy bizonyos Lőrinc papot, mindig más elnevezéssel pl.: nagybotú Lőrinc, ceglédi Lőrinc pap stb… Feltételezhető, hogy ezen elnevezések Mészáros Lőrincre vonatkoznak. Előfordulhat azonban az is, hogy több Lőrinc nevű pap szolgált Dózsa György seregében. Mészáros Lőrincről azt tartják a források, hogy Dózsa Györgynek nemcsak az egyik alvezére, hanem személyes jó barátja is volt. Lőrinc pap volt az aki folyamatosan hangoztatta a népnek, hogy nem a pogány ellen kellene fegyvert fogni, hanem a magyar nemesek, főurak ellen. A parasztháború kimenetelét ismerjük.
Temesvárnál Szapolyai János erdélyi vajda szétveri a parasztsereget, a megmaradt fegyveresekkel Lőrinc pap Erdélybe vonult. Miután az Ő seregrészét is megsemmisítik, a barátot elfogják és máglyán megégetik.
1526. augusztus 29.-e az ország tragédiája. Mohácsnál nemcsak a hadsereg semmisült meg, hanem a főurak nagy része is odaveszett. Egyedül egy nagyobb sereggel és ami még inkább fontos, hatalmas vagyonnal rendelkező főnemes maradt: Szapolyai János. Az 1505-ös rákosi-végzésre hivatkozva királlyá koronáztatta magát. Ellenfele Habsburg Ferdinánd volt, így előfordulhatott az, hogy Magyarországnak két királya is legyen egyszerre. Szapolyai halála után Ferdinánd fegyverrel vonult az ország szíve, Buda ellen azonban, Szapolyai hűbérurának, II. Szulejmán seregének közeledtére elvonult az ostromló Habsburg sereg. A kegyelmes padisah, azaz a szultán, cselvetéssel elfoglalja Buda várát.
1541-ben az ország három részre szakad: Királyi Magyarországra, Erdélyi fejedelemségre és Török Hódoltságra. Megyaszó mivel a Királyi Magyarország területén feküdt, de közel a Török Hódoltsághoz állandó portyának, martalóc támadásnak volt kitéve. Az állandó fenyegetettség miatt sokan elköltöztek, helyükbe új családok telepedtek le. Egy-egy sikeresebb török „vendégjárás” után a falu szinte teljesen elnéptelenedett.
1567-ben Hasszán temesvári pasa serege végigdúlta a Hernádmenti és Harangodi településeket. A falut és a templomot elpusztítják. A templomot 1615-ben építették újjá, ekkor épült a saroktornyos, lőréses erődfal.
A Bocskai szabadságharc idejében már jelentős település volt. A fejedelem az 1600-as évek elején hajdúkat telepített a községbe, ekkor emelkedett Megyaszó mezővárosi rangra. 1656-ban Megyaszót a törökök pusztították el. 1713-ban földrengés, 1750-ben pedig tűzvész pusztított a faluban, de mindig újraépítették.
1831-ben kitört a kolerajárvány, ez a járvány megtizedelte a település lakosságát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban való részvételről csak kevés forrás maradt ránk.
Néhány helyi lakos részt vett az ütközetekben pl. a piski csatában, de van olyan is aki egy számunkra szomorú helyszínen, Világosnál jelen volt a fegyverletételnél.
Külterjes mezőgazdasággal, és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború hatalmas emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül sokan nem tértek vissza.
Mint minden nagyobb konfliktus a II. világháború alatt is sokat szenvedett Megyaszó lakossága…
A falu északi részén áll a Baksi halom, mely egy népvándorlás kori sírhely. A község határának legnevezetesebb része a híres Csákó bánya, amelyben ma már fejtés nem folyik. A nevét a hely alakjáról kapta. Leghíresebb képződményei, a megkövesedett fák, más néven faopálok. A fakő tulajdonképpen elkovásodott fatörzs, amelyben nem a fa alakul át közvetlenül kővé, hanem csak a szerkezeti elemei maradnak meg. A kova többnyire jáspis- (vagyis szemcsés) formában jelenik meg benne, ritkábban kalcedonként vagy opálként (faopál. Akkor alakul ki jó minőségű fakő, ha az elhalt fát gyorsan befedi a finomszemcsés üledékes kőzet. Ezáltal a fa külső szerkezete konzerválva marad, az ezt körülvevő kőzetben. A szerves részek a keringő vizek segítségével kioldódnak, és helyükre beépülnek az ásványi anyagok. Ha ez megfelelően lassan tud végbemenni, akkor a fa belső szerkezeti részei, az évgyűrűk vagy akár a férgek járatai is megmaradhatnak. A kristályosodási folyamat során azonban egészen új rajzolatok is létrejöhetnek.
A környéki dombokon, szántókon különösen gyakran bukkan fel a több millió éves növénymaradványokat konzerváló faopál, illetve a tej-, üveg-, nemes-, és jáspisopál. A Megyaszó melletti lelőhely védetté nyilvánítását az elszaporodott üzleti célú gyűjtés megakadályozása tette szükségessé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése